Petővári Ágnes színikritikája
Fővárosunk új színházát ezzel a fergeteges vígjátékkal – a Mikulás ajándékaként – tavaly december 6-án adta át a budapestieknek Németh Kristófszínművész~színigazgató. Nem ismeretlen objektumban kezdte meg a működését a Fórum Színház, hanem igencsak illusztris helyen, a pazaron díszített, velencei-mór stílusú Rákóczi úti palotában, ami nem más, mint az eddig jobbára moziként működő Uránia Nemzeti Filmszínház nagyterme. Azért is szimbolikus épület ez, mert felső szintjén található a Színház- és Filmművészeti Egyetem. Németh Kristóf azzal a határozott céllal hívta életre a Fórum Színházat, hogy olyan nézőbarát műveket mutasson be, amik széles körben számíthatnak a közönség érdeklődésére, szeretetére. Ars poeticája szellemében nemesen szórakoztató, érdekes és színvonalas bulvár komédiákat, krimiket akar színre vinni. Az efféle darabokra erős az igény, ugyanis az emberi léleknek olyan nagy szüksége van a derűre, mint a falat kenyérre. Nem kell mindig borongani, lelki mélyszántást végezni, igazán jól esik szélesen mosolyogni, felhőtlenül kacagni. Az 1947-ben született Ron Hutchinson észak-ír származású szerző műve, A forgatókönyv (Moonlight and Magnolias) pontosan az előbb említett kategóriába tartozik. Premierje 2004-ben volt Chicagóban, itthon eddig még nem játszották.
A világ mozgóképművészetének legismertebb alkotásai közé tartozik az Elfújta a szél, ez a színes amerikai film, amit először 1939 decemberében vetítettek. Alapjául szolgáló azonos című (Gone with the Wind) regényt Margaret Mitchellamerikai írónő vetette papírra, a filmesítési jogokat tőle vette meg David O. Selznick producer, aki abban az időben toronymagas összeget, 50.000 dollárt fizetett érte. Ő volt – szinte egyedül – az, aki elejétől fogva hitt a filmben, tudta, érezte, ez bizony nagy dobás lesz. Mindenki fanyalgott, kételkedett és a fejét csóválta, de ő maradéktalanul bízott ítélőképességében és jó szimatában. Neki lett igaza… Tokkal-vonóval együtt mindössze 4 millió dollárba került a felvétel meg az utómunka, és csupán az első évben 100 milliót kaszáltak vele. Nem csak anyagi hasznot hozott, hanem erkölcsit is: a kilenc Oscar-díj önmagáért beszél.
A latin közmondás szerint a könyveknek megvan a maguk sorsa. Ez a filmekre, így az Elfújta a szélre is igaz. Nagyjából három esztendőt vett igénybe a forgatás, ami alatt rendezők, forgatókönyvírók, látványtervezők jöttek-mentek, mindenféle bonyodalmak, kicsinyes vádaskodások, furcsa sértődések, eget rengető ellenségeskedések, puszipajtásos kibékülések, egymás karjába omló ellágyulások, no meg mesterségesen gyártott vagy önmaguktól lábra kapó legendák keletkeztek. Erről az időszakról szól Hutchinson színműve. A forgatókönyv nem avatja be a közönséget abba a temérdek mennyiségű galibába, ami ezalatt adódott, csak a nagy kavarás utolsó 5 napját ábrázolja. Három férfi: David O. Selznick producer, Ben Hecht forgatókönyvíró és Victor Fleming rendező szellemi iszapbirkózását mutatja be, akik közül csak a producer véli úgy, helyes úton jár, azaz a kritikusok és a nézők is szeretni fogják a filmet, a másik kettő a háta közepébe kívánja, nyűg nekik az egész. Selznick jókora adag banán meg földimogyoró társaságában bezárja őket az irodájába, néha szelíd rábeszéléssel, néha heves erőszakkal kényszeríti őket a munkára. Mindannyian kiborulnak, egymás idegeire mennek, de a határidőre elkészülnek…
Az Uránia széksoraiban ülők alaposabb tájékoztatása és színpadon történtek jobb megértése érdekében vászonra vetítik a valós tényeket meg a magyarázatokat, amit a rendező, Szente Vajk hangján hallhat a nagyérdemű. Kellenek ezek a beiktatott szövegrészek, amik nem tördelik szét az előadást, hanem segítik az embereket, hogy felfogják az egészet, támpontokat találjanak és eligazodjanak az összefüggésekben.
Minden produkció lelke a színész, ő rajta áll, vagy bukik az előadás, tőle függ, hogy az adott darab belopja magát a publikum tagjainak a szívébe, közel férkőzik hozzájuk, vagy nem. Jelen esetben ez utóbbiról szó sincs. A forgatókönyvet a magyar színművészet kiemelkedő képességű, szakmájukat magas fokon művelő személyiségei játsszák, akik tökéletesen tisztában vannak mesterségük összes fogásával. Szerednyey Béla minden kritikát kiálló módon alakítja Selznick producert. Ha kell, akkor atyaian jóságos vagy szeretetteljesen kemény, olyan férfiút visz fel a színre, aki erős, határozott kézzel irányítja a beosztottjait. Magyar Attila falánk Ben Hecht-je megállás nélkül nyafog és hisztizik, a szó szoros és átvitt értelmében unja a banánt, örökké ki akar szállni, és egyáltalában nem hisz abban, amit csinálnak. Csonka András Fleminget, a rendezőt kifogástalanul kelti életre. Lazára veszi ezt az elegáns figurát, aki csak úgy, merő véletlenségből csöppent bele az egészbe. Pleskó Szimonetta udvarias, tisztelettudó és nélkülözhetetlen titkárnője nem csupán finom kávét tud főzni, hanem mindenféle ügyes-bajos dolgokat elintézni, tartani a frontot. Kovács Yvette Alida díszletei és jelmezei kifejezik azt a kort, vagyis a múlt század negyvenes éveinek elejét, amiben a színmű cselekménye zajlik.
Szente Vajk pergő, feszes ritmusú, igen kellemes produkciót hozott létre, ami meghatározza ennek a friss színháznak az arculatát. Mi nézők pedig megköszönjük és elismerésünket fejezzük ki Németh Kristófnak, hogy olyan játszóhelyet hívott életre, ami előadásaival kellemesebbé, vidámabbá teszi hétköznapjainkat.